Gondolom mindenkinek ismerősek azok a napok, amikor egész nap pizsamában filmez az ember az állott szagú, sötét szobájában, és semmi máshoz sincs kedve a sorozatján kívül. Igen, én is pont ebben a helyzetbe kerültem az elmúlt napokban. De szerintem ez teljesen normális. Ilyen szakaszok is kellenek mindenkinek az életbe. Kicsit kiszakít a saját világodból. Figyelnünk kell viszont arra, hogy az arany középúton haladjunk végig ezzel is, mert ahhoz, hogy túl sok legyen a saját életünk, ahhoz kell az is, hogy legyen egyáltalán. Ez kicsit durván hangzik, de ez az igazság. Nem lehet mindent veszni hagyni, és egy kitalált, online világban élni tovább a hamiskás életünket. Mert borzasztóan torzítja a valóságot. És ezzel próbáljuk kijavítani a hibáinkat. De ez nem helyes!
Ezek miatt a napok miatt döntöttem úgy, hogy tartok magamnak egy teljesen internet nélküli napot. Annyira nagyon jó volt nélkülözni mindenkit egy napig és csak azokkal lenni, akik tényleg testben-lélekben velem vannak. Olyan dolgokat csináltam, amit valószínüleg nem csinálok, ha ugyanúgy egész nap a sorozatomon függök. Még hímeztem is. A tesóim rászedtek arra, hogy biciklizzek, pedig nem az egyik kedvenc hobbim. Sokkal jobban tudtam mindenre koncentrálni, - mivel repülőgépüzemmódra volt állítva a telefonom, nem hallottam, ha esetleg valaki keresett - nem pittyegett a jelzés, hogy 'héééééé, most válaszoltak az üzenetedre, nem vagy rá kíváncsi?'
Aztán eljött az este. Egyre jobban kezdtem érezni az internet hiányát. Délután mindneki már bekuckózta magát, nézett pár youtube videót vagy megnézett egy filmet, esetleg csak az üzeneteit, és késztetést éreztem rá én is. Elkezdtem unatkozni, pedig szentül hittem, hogy telefon nélkül is gond nélkül ellenék egész nap. Aztán persze túlment rajtam ez a tehetetlenség, folytattam ugyanúgy a dolgaimat, de eléggé elkeserítő volt ígyis. Nem hittem volna, hogy valaha is akadhat ilyen problémám.
Végülis én azt a következtetést szűrtem le így nap végén, hogy elég meghökkentő, hogy mennyire függünk napjainkban az internettől. És nagyon sajnálom, hogy ezt magamon kellett megtapasztalnom.
Mindenkinek csodálatos reggelt/nappalt/estét, bármikor is olvassa ezt! ♡♡
